,,Ebédszünetben Kinga odalépett Cortezhez, és suttogva megszólalt.
– Vidd ki Ricsit.
– Jó. Lehívom a büfébe.
– Nem, az nem jó, meglátja a tortáját! – rázta a fejét.
– Akkor hová hívjam? – kérdezte Cortez.
– Hívd ki magaddal a mosdóba.
– Kinga! Lehet, hogy a lányok együtt járnak mosdóba, de mi általában megoldjuk egyedül is – közölte.
– Nem érdekel! Hívd el!
Cortez zavartan beletúrt a hajába, aztán elröhögte magát.
– Felőlem – mondta, majd Ricsi felé nézett. – Megyek a mosdóba. Jössz?
– Mi van? – kérdezte Ricsi elképedve.
Én visszafojtott nevetéssel néztem őket, majd segítségkérőn Zsoltihoz fordultam, aki szerencsére kapcsolt.
– Én megyek veled.
Ricsi összevissza kapkodta a fejét, végül feltápászkodott.
– Akkor menjünk együtt – hagyta rájuk.
– Kell még valakinek? – kiáltotta Zsolti. Az egész osztály felröhögött, mire mindhárman kimentek a teremből.˝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése